2013.06.02(Vasárnap)
Vasárnap. Holnap Hatefő. Borzasztó dolgok ezek, ha belegondolok. Nem, a sulival nem lenne gondom, csak az osztálytársaim. Páran kikészítenek, és ott van az az egy aki ha rám néz már szebb lesz a napom.
Na de a tegnap estéről kicsit.Laura nagyi elmesélte, hogy Réka is akart velem beszélgetni, de nem tudott fent maradni, mert vihar volt, és aztán már nem jelentkezett.
-De ki is ez a Thomas gyerek?-tette fel azt a kérdést amitől akaratlanul is elmosolyodtam.
-Thomas. Tom, ő szóval suli eleje óta tetszik. De az elején nem gondoltam komolyan!-védekeztem Lau nagyi meg csak bólogatott.-Na jó azt hiszem...
-Ejjh Becky én is voltam ám 'teenager'!-mondta, és jelzett az újjával.(Becky-nek is hívnak)
-Akkor elmesélem. Nem igazán szeretném felhánytorgatni nagyon a móltat, és hosszú sztori is, de...-Sóhajtottam egyet.-De szeretem. Szóval suli elején tetszett meg, és októberben már beszélgettünk is. Igaz, hogy csak addig amíg kért egy írószerszámot, de nekem már ezis olyan 'uhh pont tőlem kért' érzést adott. Novemberben jött az a pont ahol elvesztem. Barátnője lett, és én teljesen el voltam kenődve. Réka és Sophie húztak fel valamennyire. Decemerig kihevertem, de akkor már csak alíg két hetem maradt arra, hogy beszélgessek vele. Vártam azt, hogy közeledjen, de nem tette, és egy nyomorult tollat sem kért! Mindegy gondoltam majd Karácsonylor ír nekem. A büdös nagy francokat. A Facebook-on egy nyomi üzit se tudott hagyni!-mondtam ingerülten.
-Szóval ezért voltál olyan szomorú egész szünet alatt míg itt voltál!-fejtette meg nagyi a 'talányt' ami csak számára létezett.
-Igen. Januárban mikor visszamentünk akkor nagyon gyerekesen viselkedett, és meg is sértődtem rá. Megharagudott rám azért, mert beszélgettem Dominic-al. Eu januát végén volt, és Február első hetében mellém ült németen, és beszélgettünk. Kiegyeztünk abban, hogy neki nincs semmi oka haragudni, mert nem vagyunk együtt. Óra végén pedig mosolyogva fogta a cuccát, és ahogy felállt megsímogatta a vállam. Március-áprilisban semmi. Majd májusban beszélgettem Rikki-vel és Layla-val. Mindketten azt mondták, hogy Tom nem az én stílusom, és nem passzolnánk össze, meg ő nem tud szeretni senkit. Rikki-nek hihettem, mert ő tényleg ismeri Tom-ot. Rokonok. És most fogalmam sincs mit tegyek.
-Szerintem várj még rá. Beszélj vele!-tanácsolta, de láttam, hogy igazából nem tudja úgy beleélni magát mint ahogy Réka tudná.
-Hát jó, megpróbálok. És ott mizu?-kérdeztem.
-Várunk haza a szülinnapodra, és már az ajándékod is megvan.
-Mi az?-kérdeztem, és szerintem Lau nagyi látta minden szempillámat úgy belehajoltam a kamerába.
-Egy gördeszka, és a másikat nem mondhatom meg.-gonoszkodott.
-Ajjh na, kérlek!-igazából tudtam, hogy nem fog semmit se mondani, de szeretek a laptop előtt vinnyogni.
A sejtésem be is teljesedett, a nagyi nem mondott semmit, és úgy kellett lefeküdjek, hogy tudatlan maradtam. Igazából nem azért nem tudtam aludni. Anyának is elmondtam, és ő is ugyan ezt mondta. Beszélnem kell Thomas-al, de félek.
Reggel madárcsicsergésre ébredtem, és a nap rakoncátlan sugara égette ki szemem retináját. Hát szép jó reggelt... Lecsoszogtam a konyháig ahol apa főzött. Egy szakács tanfolyamot is elvégzett, ugyanakkor anya egy manikűr-pedikűr tanfolyamot. Tiszta sor! Ha nem megy a cég ahol apuék vannak nyithatunk egy gyorséttermet, anyának meg lehet egy szalonja. Micsoda őtletek már reggel! Miután megreggeliztem So hívott, hogy nem tudja megcsinálni a német házit, átjött és egész délután azt 'betűztük'. Estefelé ment csak el mikor vacsorázni kellett. Hamar megettem ami volt(kínai édes-savanyú csirke), és feljöttem naplót írni.
Miközben egyesével lépdeltem a lépcsőfokokon azon gongolkoztam, hogy mi lesz hogyha kinevet? Neki lehet könnyen megy ez. Mármint az, hogy összetörje a lányok szívét. Ez túl sok nekem. A teraszomra mentem, és most onnan nézem a várost. Gyönyörű. Minden percben egy fény kialszik a másik felgyullad. Lehet így van ez a szerelemmel is? Lehet, hogy Tom nem is nekem való, és akkor az ő 'fénye kialszik', és egy másik fiú 'fénye felgyullad'? Nem tudom. Gyerekes kérdések, gyerekes válaszokkal.
Viszont vasárnap van, és én meg a teraszon írkálok. Hope hatalmas taps neked, és egy díj is. Kész befejezem holnap is írok.
Hope xx.
Na de a tegnap estéről kicsit.Laura nagyi elmesélte, hogy Réka is akart velem beszélgetni, de nem tudott fent maradni, mert vihar volt, és aztán már nem jelentkezett.
-De ki is ez a Thomas gyerek?-tette fel azt a kérdést amitől akaratlanul is elmosolyodtam.
-Thomas. Tom, ő szóval suli eleje óta tetszik. De az elején nem gondoltam komolyan!-védekeztem Lau nagyi meg csak bólogatott.-Na jó azt hiszem...
-Ejjh Becky én is voltam ám 'teenager'!-mondta, és jelzett az újjával.(Becky-nek is hívnak)
-Akkor elmesélem. Nem igazán szeretném felhánytorgatni nagyon a móltat, és hosszú sztori is, de...-Sóhajtottam egyet.-De szeretem. Szóval suli elején tetszett meg, és októberben már beszélgettünk is. Igaz, hogy csak addig amíg kért egy írószerszámot, de nekem már ezis olyan 'uhh pont tőlem kért' érzést adott. Novemberben jött az a pont ahol elvesztem. Barátnője lett, és én teljesen el voltam kenődve. Réka és Sophie húztak fel valamennyire. Decemerig kihevertem, de akkor már csak alíg két hetem maradt arra, hogy beszélgessek vele. Vártam azt, hogy közeledjen, de nem tette, és egy nyomorult tollat sem kért! Mindegy gondoltam majd Karácsonylor ír nekem. A büdös nagy francokat. A Facebook-on egy nyomi üzit se tudott hagyni!-mondtam ingerülten.
-Szóval ezért voltál olyan szomorú egész szünet alatt míg itt voltál!-fejtette meg nagyi a 'talányt' ami csak számára létezett.
-Igen. Januárban mikor visszamentünk akkor nagyon gyerekesen viselkedett, és meg is sértődtem rá. Megharagudott rám azért, mert beszélgettem Dominic-al. Eu januát végén volt, és Február első hetében mellém ült németen, és beszélgettünk. Kiegyeztünk abban, hogy neki nincs semmi oka haragudni, mert nem vagyunk együtt. Óra végén pedig mosolyogva fogta a cuccát, és ahogy felállt megsímogatta a vállam. Március-áprilisban semmi. Majd májusban beszélgettem Rikki-vel és Layla-val. Mindketten azt mondták, hogy Tom nem az én stílusom, és nem passzolnánk össze, meg ő nem tud szeretni senkit. Rikki-nek hihettem, mert ő tényleg ismeri Tom-ot. Rokonok. És most fogalmam sincs mit tegyek.
-Szerintem várj még rá. Beszélj vele!-tanácsolta, de láttam, hogy igazából nem tudja úgy beleélni magát mint ahogy Réka tudná.
-Hát jó, megpróbálok. És ott mizu?-kérdeztem.
-Várunk haza a szülinnapodra, és már az ajándékod is megvan.
-Mi az?-kérdeztem, és szerintem Lau nagyi látta minden szempillámat úgy belehajoltam a kamerába.
-Egy gördeszka, és a másikat nem mondhatom meg.-gonoszkodott.
-Ajjh na, kérlek!-igazából tudtam, hogy nem fog semmit se mondani, de szeretek a laptop előtt vinnyogni.
A sejtésem be is teljesedett, a nagyi nem mondott semmit, és úgy kellett lefeküdjek, hogy tudatlan maradtam. Igazából nem azért nem tudtam aludni. Anyának is elmondtam, és ő is ugyan ezt mondta. Beszélnem kell Thomas-al, de félek.
Reggel madárcsicsergésre ébredtem, és a nap rakoncátlan sugara égette ki szemem retináját. Hát szép jó reggelt... Lecsoszogtam a konyháig ahol apa főzött. Egy szakács tanfolyamot is elvégzett, ugyanakkor anya egy manikűr-pedikűr tanfolyamot. Tiszta sor! Ha nem megy a cég ahol apuék vannak nyithatunk egy gyorséttermet, anyának meg lehet egy szalonja. Micsoda őtletek már reggel! Miután megreggeliztem So hívott, hogy nem tudja megcsinálni a német házit, átjött és egész délután azt 'betűztük'. Estefelé ment csak el mikor vacsorázni kellett. Hamar megettem ami volt(kínai édes-savanyú csirke), és feljöttem naplót írni.
Miközben egyesével lépdeltem a lépcsőfokokon azon gongolkoztam, hogy mi lesz hogyha kinevet? Neki lehet könnyen megy ez. Mármint az, hogy összetörje a lányok szívét. Ez túl sok nekem. A teraszomra mentem, és most onnan nézem a várost. Gyönyörű. Minden percben egy fény kialszik a másik felgyullad. Lehet így van ez a szerelemmel is? Lehet, hogy Tom nem is nekem való, és akkor az ő 'fénye kialszik', és egy másik fiú 'fénye felgyullad'? Nem tudom. Gyerekes kérdések, gyerekes válaszokkal.
Viszont vasárnap van, és én meg a teraszon írkálok. Hope hatalmas taps neked, és egy díj is. Kész befejezem holnap is írok.
Hope xx.
Ó, a végére értem. Kedvenc részem is lett. Az élet egy nagy igazsága van benne, és nekem még csak eszembe sem jutott. Ebben a formában legalábbis biztos nem. Nagyon szép, és nagyon igaz.
VálaszTörlés"Minden percben egy fény kialszik a másik felgyullad. Lehet így van ez a szerelemmel is? Lehet, hogy Tom nem is nekem való, és akkor az ő 'fénye kialszik', és egy másik fiú 'fénye felgyullad'?" - szerintem így van.
Tekintettel arra, hogy osztálytársak és a lánynak még sokáig egy légtérben kell lennie a fiúval. A fiú természetét figyelembe véve, talán én nem gondolnám, hogy jó ötlet lenne elmondani. Mindenki szerint igen, és tényleg úgy lenne helyes. Ha úgy érezné a lány, hogy ennek van értelme. Vagy előrébb lép ezáltal. De lehet, hogy a fiú csak kigúnyolná őt, és megkeserítené a többi évet, ami még előttük van.
Csak előre nézzen!! Nem így van? De ha a fiú megtudja, talán mindenki más is megtudja. Azután milyen napjai lesznek a lánynak abban a közegben.
A lány is jól látja, ennek a kapcsolatnak nincs jövője. Nincs más lehetőség. Meg kell várni, hogy Thomas fénye kihunyjon. Csak akkor lenne érdeme elmondani, ha a lány arra számítana, hogy a fiú is hasonlóan érez. Vagy tényleg akarna valamit. De mindenki, még a barátai is látják, hogy nem össze valók.
Mégis, úgy gondolom jól fog dönteni... okos lány ő, és tudja mi a jó neki!:D
~xx
Nem tudok betelni vele.Olyan szintű gondolatokat írsz le,ami nekem ebben a formában eszembe se jutna.
VálaszTörlésCsatlakozom az előttem szóló hölgy véleményéhez,én sem tudok többet írni.:)
Talán most az sem tűnik jó ötletnek,hogy magát őrölje emiatt,hogy nem mondja el,hisz ha elmondaná,akkor lehet megkönnyebbülne...de az sem túl jó döntés,ha elmondja,mert az is 2 esélyes.Igaz a mondás,miszerint: 'Aki nem mer,az nem nyer.' De talán érdemes-e minden helyzetben nyerni?:)
Végül úgy is jól fog dönteni.
with love: T xx