Tranquila!

2013.06.08(Szombat)

     Éjjel nem aludtam el egy hamar, habár Tom mondta, hogy ideje lenne befejezni a beszélgetést, de valamit mindig találtunk még. Végül azthiszem három óra felé tettük le, de akkor is azért, mert már beauldtunk mindketten.

      Ma reggel arra ébredtem, hogy anya húzza le rólam a takarót, és azt mondja, hogy megyünk a nagyihoz. Igen Magyarországra. Reggel hét órakkor jut eszükbe, és én semmit az ég világon nem pakoltam be, sőt még aludni se aludtam csak négy órát. Ennyit a szombatomról, és a 'na majd alszok tizenegyig' álomról. Leszaladtam a konyhába, bedobtam valami kaját(fogalmam sincs, hogy mit) és fel vissza a fürdőbe. Ott elintéztem amit kellett, és aztán felkaptam egy cuccot. A szerkóm egy fekete top-ból állt amin egy kereszt van szegecsekkel kirakva,egy short(szintén fekete), egy Converse amint kereszt van, mint a top-on, éés mellé szegecses karkötő meg egy fekete köves fülbevaló. Nem írtam senkinek semmit, inkább csak felkaptam a telómat, meg a fülhallgatómat, és iszkiri.
  -Ezt mégis, hogy gondolátok, hogy nem szóltok nekem?-kérdeztem írtóra felháborodottan.-Ha lenne még három testvérem talán, hangsúlyozom talán, megértem, de így...
Anyuék jót derültek rajtam, amiért már reggel ilyen 'fortyogós kedvemben vagyok'. Nekik jó kedvük van, de tudják, hogy mit vált ki egy tiniből az ilyesmi... Na mindegy.  Beültünk a kocsiba, és egy dugóba is sikerült keveredni. Apu idegeskedett, hogy lekéssük a gépet, de anyu meg én nyugodtan ültünk. Mire kijutottunk, és apu leparkolta a kocsit majdnem odajutottunk, hogy lekésssük a gépet. Csak a mi családunk lehet. A repülőn sikerült valamennyi energiát magamba szívnom. Végre újra itthon lenni. Nem tudom miért nem cuccolunk át. Hoznám Tom-ot és So-t. Meg lenne mindenem amire szükségem van a túléléshez! Hah, ha a szülőkkel ilyen könnyű lenne beszélni! Taxit fogtunk, én meg a telefonom szorongattam, hogy 'ajjh érjünk már oda!'. Mikor végre került egy bevágódtam a hátsóülésre anyával, és nézegettünk kifelé, de egyszer hallottam, hogy a hapsi aki vezetett odasúgta apunak, hogy 'A lánya esetleg Emo?' . Pff ma éppen arra volt kedvem, hogy ebbe öltözzek, attól nem kéne leszólni! Az út további részében hallgattam. Addig amíg egy efféle üzenetet nem kaptam Thomas-tól: ' Jó reggelt kicsim! Fogalmam sincs, hogy hol vagy, de átmentem hozzád, és sehol sem talállak, vamlamint So-val is kerestünk... Aggódok miattad! Ha megkaptad az üzenetet írj! Szeretlek. xx' 
Ezek után mintha felvillanyozták volna a napom. A tais szerintem hálát adott, hogy már 'csak' tíz percet kellett kiállnia velem. Muhahahaha. Sajnos visszaírni nem bírtam, mert nem engedte a szolgáltatóm, mivel külföldön vagyok. Gyorsan felmentem a netre, és írtam nekik, hogy minden oké, de mesélek délután.
  -Tényleg szeret ez a Tom gyerek téged.-ismerte be apu.
  -Látod én mondtam!-vigyorogtam mint a vadalma, és szinte ugráltam.
Apropó... A napló elején 16-ot írtam, pedig majd 23-án töltöm. Bocsánat, 'nyomdahiba'...(: Nem kellett sokat bandukolni, de én azért még meghallgattam az 'Addicted' című számot Mohombi-tól, mivel azt Tom mutatta nekem. Akkor már énekeltem, de éppen nem ugráltam. Mikor odaértünk a nagyihoz mosolyogva fogadott.
  -Becky! Hogy vagy kislányom?-kérdezte, és megpuszilt. Hihi szeretem a nagyimat.
  -Köszi jóól!-mondtam egy 1000 wattos mosoly kíséretében.
  -Szerelmes.-legyintett egyet apu, és bevonszolta magát.
  -De jól áll neki.-tette hozzá anyu, és ő is belépett.
Én felmentem a szobámba, és kinéztem. Az ablakomból pont láttam a felkelő napot, és a gyönyörű Dunát. Múlt nyáron azzal szórakoztam, hogy felkeltem hajnalban minden reggel, és azt néztem, hogy mikor kel korábban a nap. Egy hetet voltam, és akkor egy-egy perccel lett kevesebb az idő. Marhaságokat írok megint. Igen most írok, mert később biztos megint kimegyünk a városba, amit imádok. Csak most akadt időm, és most írom le, mert minden itt marad leírva, és a fejem hajlamos elfelejteni!
  -Beeeecky! Gyere le kérlek!-kiabált a nagyi.
Később még írok. Remélem lesz is mit!
'Becky' xx.