Hurricane...

2013.06.22(szombat)

Tulajdonképpen örülnöm kéne, hogy 'jiháá a vakáció első napja', de a tegnapi vihar és a mai folytatódás miatt képtelen vagyok ezt mondani. Sajnos. Kezdem az elejéről...
Már a moziba készülődésnél is éreztem, hogy itt valami nem lesz rendben. Öltözékem most se lett valami feltűnő, de gondoltam egy mozizáshoz jó lesz. Felvettem a kedvenc fehér trikómat amin idézőjelek vannak feketével, valamit egy fehér nadrágot, és mivel valami fekete is kell a fekete Supra-m és egy bőrkarkötőt szedtem össze. Anyuékkal nem kellett sokat beszéljek, hogy elengedjenek, mivel jó tanuló vagyok, és semmi olyan dolgot nem tettem ami tilos lenne, meg szülinapom előtt gondolták, hogy 'miért ne szórakozzon a gyerek?'. Ekkor még semmit nem sejtettem ebből.
Az indulás nem ment nehezen, csak mivel Tom és Carlos deszkával jöttek mi So-val hátramaradtunk, és figyeltük őket. Egy ideig egész jó volt nézni őket csak féltettük őket. So azt mondta, hogy elkezdte olvasni a The Body-t Stephen King-től. Egész jó kis könyv lehet, majd én is nekikezdek. Mire kibeszéltük a könyveket odaértunk, mivel a pláza nincs messze tőlünk. Hogy mit néztünk meg? Slender Man. Alapjában véve a fiúk azt mondták, hogy 'nagyon jó lesz!' meg 'nem fogtok félni!' de aztán már az első 10 percben bántam, hogy beültem. A film közepére nem is féltem, sőt kezdtem élvezni, csak szegény Sophie rezelt be, és nem igazán akarta nézni. Nos nem, nem az az erős idegzetű lány úgyhogy eléggé látványosan szenvedett. Például a popcornt elég hangosan ropogtatta, vagy a Cola-t fújta a szívószállal. Próbáltam figyelmen kívül hagyni de Carlos elvette tőle, így So az én telefonommal babrált amit leejtett, és legurult az előttünk lévő sorba ahol sűrű 'jaj bocsánat!'-ozások közben haladt el. Ez már a végén volt és az előttünk ülők eléggé idegesek voltak. A film után elváltak útjaink, mert So és Carlos elmentek Sophie húgának venni valamit mivel megígérték neki. Thomas és én pedig a másik irányba mentünk. Haza.
    -Nagyon megijesztett a film?-kérdezte miközben megfogta a kezem.
    -Engem nem, viszont Sophie szerintem nem mer majd egyedül aludni.-jelentettem ki. Ismerem, és ő nem bírja az ilyen filmeket.- És te, hogy bírtad?
    -Nekem nagyon tetszett, de máskor mást nézünk meg, hogy ne ijedjetek meg.-mosolygott rám.
    -Na hékás én nem vagyok félős!-mondtam 'sértődötten'.
    -Majd meglátjuk.-mondta még mindig mosolyogva.
Ajaj. Ha azt mondja 'majd meglátjuk akkor valami lesz, ami nekem nem kedvez. Remélem nem valami ijesztő. Á, dehogy! Az út további részében elbeszélgettünk arról, hogy milyen jó koncert lesz szülinapomkor (Iggy Azelea) meg, hogy miket fogunk csinálni nyári szünetben. A házunk elé érve Tom szorosan magához ölelt. Mintha érezte volna, hogy valami nincs rendben. Olyan sírás tört rám, de visszatartottam.
     -Legyél jó!-mondta még mindig engem ölelgetve.
     -Te is...-suttogtam.
     -Szeretlek Hope!-szakadt ki belőle.
     -Én is szeretlek Tom.-mondtam erőtlenül.
Ezután Tom elengedett, és úgy fogta a kezem, hogy közben rám lásson. Megsimogatta az arcom, és mosolyt erőltetett magára, majd megcsókolt. Keserédesnek éreztem.
     -Majd hívj.-mondtam, és már mosolyogni se volt erőm. Fogalmam se volt mi fog történni.
     -Hívlak. Jó éjt.-köszönt el, majd még egy puszit hagyott a homlokomon.
Néztem ahogy eltávolodik. Tulajdonképpen, igen húzni akartam az időt. Húztam is. Mikor bementem a szüleim a nappaliban fogadtak.
     -Szia Hope!-köszöntek szinte egyszerre.
     -Hali.-üdvözöltem őket, és lehuppantam az egyik fotelbe.
     -Milyen volt a film?-kérdezte anyu.
     -Elég jó, habár horror volt. Ti mit csináltok itt?-tettem fel azt a kérdést aminek a válaszától annyira de annyira féltem.
     -Hope ne ijedj meg kérek.-kezdte apu. Ez a legnagyobb baromság, amikor azt mondják, hogy 'ne ijedj meg' mert akkor biztos meg fogsz.-Szóval az a helyzet, hogy el kellene költözzünk, mert a cég kiterjeszkedett, és én máshol kaptam állást.
     -Hova?-kérdeztem erőtlenül.
     -Spanyolországba.-mondta apu, én meg úgy éreztem, hogy hirtelen nem is az én életemet élem, hanem valaki másét.
     -De... És akkor... -nem találtam szavakat. Apun láttam, hogy nagyon fájt neki, és inkább elment, gondolom a szobájukba. Anyu mellém ült, és a hátamat simogatta, én meg a sírásomat fojtottam vissza, mivel nem lehetek egoista nem szabad csak magamra gondolnom. Nekik most sokkal több gondjuk van!
      -Kicsim.-kezdte anyu csendben.-Apu elköltözik.-bökte ki.
Kész, nen tudtam tovább tartani, kitört belőlem a zokogás, és nem bírtam megállni. Könnyeimen át anyura néztem aki egy 'ne légy olyan szomorú' mosollyal nézett rám. Láttam rajta, hogy neki is fájt, de elegem lett a tegnapi napból, és elmentem aludni. Aztán eszembe jutott Réka. Először nem akartam zaklatni ilyesmivel, meg náluk reggel nyolc körül lehetett vártam még. Felhívtam So-t.
     -Sophie irtó nagy gáz van!-mondtam még mindig sírva.
     -Jézusom! Mi a baj? Mi történt?-hallottam rémült hangját.
     -Sophie apu el fog költözni...-és kitört belőlem a sírás. Megint.
     -Hova? Miért? Mikor?-kérdezte gyorsan.
     -Spanyolországba. Azért mert a cég terjeszkedett és nem tudom mikooor.- nyújtottam el az utolsó szót.
     -Hope.-kezdte túl nyugodt hangon.-Kérlek ne pánikolj, minden rendben lesz! Tudod, hogy itt vagyunk neked.
      -Te tudtad?-kérdeztem, és éreztem ahogy az arcomból kifolyik a vér.
      -Igen.-ismerte be.- Tegnap hallottam ahogy a szüleink beszéltek róla, én meg pont vízért akartam lenni, de aztá el ment a kedvem tőle. Nem akartam szólni neked, mert aztmondták, hogy szülinapod után mondják el. Ne haragudj!
      -Nem haragszom.-mondtam mosolyogva mintha látná.-Csak kicsit szíven ütött.Csak beszélni akartam valakivel, hagylak vásárolni.
      -Nem zavarsz, mert hazafelé megyünk.Beugorjunk?-kérdezte So kedvesen.
      -Nem muszáj, nyugodtan menjetek csak hazafelé.
      -Jó, de ha valami van hívj.-mondta komolyan.
      -Hívlak.-ígértem meg.-Szia.
      -Szia, és fel a fejjel!-tette le.
Hát ez igen. Tudta, és nem szólt. Nem haragszom rá tényleg. Elkezdtem nézegetni a szobám falát. Mindenhol képek. Rólunk, a családról, rólam... Nincs szívem itt hagyni mindent, és főleg nem anyát. Remélem nem akarnak választás elé állítani... Felnyitottam a laptopom tetejét, és vártam míg betöltődik. Rejtve kapcsolódtam Skype-ra, és néztem azt a fránya kis karikát, de szürke maradt. Egy ideig. Valahol a telefonom rákezdett a Nirvana-Smells like teen spirit. Egyet jelent, hogy Thomas hív. Rohantam is de elbotlottam a laptop kábeljébe, és bevertem a fejem. Jobban mondva lefejeltem az ágy szélét. Minden mindegy alapon felálltam (nem is néztem tükörbe) és felvettem.
      -Hogy vagy? Történt valami?-kezdte köszönés nélkül.
      -Igen. Nagyon sok minden. Tom én ezt nem bírom!-fakadtam ki.
      -Éreztem, hogy valami nincs rendben.-gondolkozott hangosan.-De mégis mi lett?
      -Apa...-sóhajtottam egyet, és lehunytam a szemem.-Spanyolországba költözik, a cég miatt.
      -És te?-tette fel a legfogósabb kérdést.
      -Remélem, hogy nem válnak el és, hogy nem gondolják azt, hogy választani fogok közöttük. Nem bírok, sőt anyu mondta el...-mondtam ,és ez kimondva sokkal rosszabbul hangzott. Választani...
      -Hope, bármi is legyen, én itt vagyok neked.-mondta, nekem meg a lepkéim fogalmam sincs mit csináltak.
      -És ha apuék úgy döntenek, hogy mennem kell?-kérdeztem halkan.
      -Akkor várok.-szólalt meg komolyan.
Még egy órát beszéltünk. Mindenféléről. Ezt imádom benne, hogy bármiről el tudunk beszélgetni, és soha nem vezetne félre. 'This is love!' Amiután letettük pár perc múlva Réka videóhívást indított,én meg elmeséltem neki.
       -Szóval Spanyolország. Az szép hely!-Mosolygott a kamerába.
       -Igen, de remélem nem költözök oda.-erőltettem mosolyt magamra.-De veled mi újság?
És akkor következett két olyan óra amikor megfeledkeztem minden problémámról. Elmesélte, hogy elfog menni a Bruno Mars koncerte ami ott lesz náluk Pesten meg, hogy úgy néz ki, hogy összejön egy fiúval, és hasonlók. Akkor készülődött, mert szombaton mentek randira. Tökre be volt zsongva én meg vigyorogtam, és ki is választottuk a ruháját amivel megy majd. Egy eléggé szimpla ruha, a felső rész farmer anyagból volt, és az alsó meg vörös volt, és az eleje ki volt vágva egészem térd fölött 5-6 cm-vel, míg az alja majdnem a bokájáig ért, és egy szintén vörös balerinát vett fel. Aztán sietett mert reggelizett, és ment szaladni. Sportos(: Kikapcsoltam a gépet, és aztán aludtam. Tényleg aludtam.
Ma reggel arra ébredtem, hogy villámlik, dörög és esik. Imádom az esőillatot, és mivel anu ezt tudta billenőre kinyitotta a szobám ablakát(: Átmentem a fürdőbe ott rendbeszedtem magam, azán meg átöltözve lebotorkáltam. Éppen anyuval beszélgettünk amikor észrevettem, hogy apu pakolászik. Mivel sok kérdésem volt a legfontosabbat fel is tettem.
        -El fogtok válni?
        -Nem.-vágták rá túl egyszerre.
        -Jó. És kinél maradok akkor?-kéredztem őket, és kezdtem ideges lenni.
        -Nálam.-szólalt meg anyu, és apu meg bólintott.
        -Még nem vagyok tizenhat, de azért mondanák valamit. Főleg neked apu.-néztem rá hűvösen.-Neked fontosabb a munka ugye? Fontosabb mint anyu meg én! Régen az volt, hogy 'nem megyek munkába mert itthon maradok a kis családdal' most meg menekülsz? El akarod kerülni azt a korszakomat, amikor 'önkívületi állapotban' fetrengek haza?? Nem lesz olyan megnyugtatlak. Mindig is azért voltam ilyen, hogy büszkék legyetek rám. Erre te elmész. Itt hagysz.-mondtam dühöngve.
         -Nem erről van szó!-meredt rém hitetlenül apám, de anyun láttam, hogy igazat ad nekem. Apu menekül.
         -A gyerek tartást fizesd majd, ha úgy is 'terjeszekdik a céged'.-vetettem oda. Anyu mellém állt, és megölelt, apu meg elővarázsolta az útra kész bőröndöket.
         -Nem ilyennek szántam a búcsút, de ha itt a vallomások ideje, akkor igen menekülök. Nem előled, se anyud elől, hanem elegem van. Vgay rájöttem, hogy a család nem nekem való. Anyuddal ezt lebeszéltük.-'zárta le'.
          -De velem nem. Szóval tizenhat én után jösz rá, hogy 'neked nem való a család'? 'Szép'.-mutattam az ujjaimmal idéző jelet a levegőben.
          -Hope, Isten veled!-jött oda apu, és habár vitatkoztunk megöleltem.
Anyutól is elbúcsúzott, és elment egy taxival. Kész. Nem jön vissza. Zokogva borultam anyu vállára. Úgy láttam, hogy habár neki is fájt, de egyrészt megkönnyebbült. Fájt mindent hallani, de jobb most megtudni mint később. Mindketten felmentünk a szobánkba, de én elvetemülten kimásztam az ablakomon a tetőre. Igen, szakadó esőben. Nem vagyok az a fajta aki hamar megfázik, és ezt ki is élvezem. Szóval figyeltem a villámokat, és közben elgondolkoztam. Az ég sötét, én meg délután két órakor itt ülök, és áztatom magam. Szép dolgok ezek. Egy villám egészen a földig ért. Kicsit megdöbbentett, és azon kezdtem el filózni, hogy vajon hova csaphatott be? Ugye nem esett semmi bajuk azoknak akik ott voltak? Ha voltak egyáltalán. Apu is úgy tűnt el mint a villám az égről. Egy hatalmas fény aztán bumm, itthogyott.
 Néha az emberek olyanok mint a villámok. Villannak egyet az életedben, le is csapnak, és aztán otthagynak, hogy az általuk okozott vihar kárát takarítsd el te, egyedül. Ha 'kedvesek' akkor még esőt is hagynak, és akkor már áll a bál. Takaríthatsz esőben, fájdalommal a szívedben, és a rend rakás is irtó nehezen megy, mert egy csomó emlékbe botlasz!
          -Kicsim, gyere be mert megfázol!-hallottam anyu hangját a mellettem lévő ablakból.
          -Nem.-feleltem egyszerűen.
Arra számítottam, hogy kiabálni fog velem, de nem. Kimászott anyu is mellém, és átkarolt. Rámosolyogtam. Ez már őszinte volt. Rájöttem, hogy kiléphet bárki az életemből, bármilyen hazug, átlátszó vagy kétszínű ember egy valaki mindig itt lesz nekem. Anyu. Persze ide sorolom Rékát, Sophie-t és Tomast valamint Carlos-t is. Miután kitárgyaltuk apát (of course ez elmaradhatatlan volt:) és anyu kifejtette, hogy 'áldását adja rám es Thomasra' áttért a szülinapomra. Nem, nem akarok semmi nagy 'bulit' csapni. Áthívom Tomast és So-ékat. Anyu erre azt mondta, hogy lesz egy meglepetése. Oké, fogalmam sincs, hogy mire gondolt, de jó lesz. Elállt az eső, és mi meg bementünk, lefürödtünk(anyu az emeleten, és az alsó szinten), és aztán anyu elkezdte tervezni a tortám, én meg So-ékat tárcsáztam, majd Thomas-t. Elmeséltem, hogy apu elment, és ők írtó szomorúak lettek, de én mondtam, hogy ez így van rendjén. Mert így volt. Anyuval nem álltunk meg éjfélig. Elmentünk vásárolni, ez eltartott d.u. háromtól(!) este tízig(!!) és csaptunk egy csajos napot. Éjfélig meg tortákat néztünk, és közben anyu azt találgatta, hogy mit szeretek a Nirvana-ban, tehát átváltottam és One Direction,Demi Lovato,Rihanna,Austin Mahone,JB szólt a továbbiakban. Most meg egy óra van és hallom, hogy anyu azt énekli, hogy 'Live while we're young!'. Átszellemült (:
Hope. x