Forever Young!

2013.06.21(Péntek)

Míg arra voltam ítélva, hogy itthon legyek nem történt velem semmi érdekes. Sophie át járkált hozzám minden este, hogy beszélgessünk. Kiderült, hogy Carlos-al eléggé öszemelegedtek. Ma az évzárón kézenfogva (!) jelentek meg. So nem az a lány aki nem állja azt, hogyha esetleg balai utálkozva nézni. Sőt, inkább kihúzza a mellkasát(persze nem olyan lenézően), és erős marad. Ezért is tisztelem. 

Rékának mikor elmeséltem, hogy minő csúfos véget ért a hazajövetel eléggé eltorzult arccal ült a webkamera előtt (of course Skype-oltunk) és aztán mikor mondtam, hogy 'de a fényképezőnek nem lett semmi baja!' nemes egyszeűséggel kinevetett. Na jó inkább velem (: Sokat beszélgettünk, de nagyon hiányzott, az hogy megöleljen, meg az, hogy hülyüljük. Szomorú vagyok nagyon. DE nem baj, mert nyáron még megyek!

Tom pedig a legjobb barát akit kívánhat magának az ember. Anyuék eleinte kicsit idegesek voltak amiért átjött, mert tudniillik elég sok dolog kötődik az ő nevéhez, de a legnagyobb a sírás. Igaz mostanában az 'örömömben sírok' de régen nem egészen így ment ez. Sajnos. Egyik nap mikor átjött hozott egy filmet, valami vígjátékot. Elindíottta, és mellém fészkelődött. Gyengéden átkarolt, és egy puszit adott a homlokomra.
   -Nem akartalak faggatni de, hogy-hogy elmentetek a nagyidékhoz?-kérdezte, és közben már ment a film.
   -Fogalmam nincs. Anyuék gondoltak egyet, és huss.-töprengtem.-Néha elgondolkozok rajta, hogy miért nem költözünk oda. Vinnélek benneteket is, és olyan jó lenne nekünk ott!
   -Nekem kicsit fura lenne, mivel egy szót se értek magyarul.
   -Megtanítalak!-mondtam ujjongva.
   -Erre kíváncsi vagyok!-mondta vigyorogva, én meg csak mosolyogva megvontam a vállam.
Hát így történt, hogy egy nyomorult hétig tartott mire megtanulta, hogy: 'Szeretlek' és 'hiányzol'. Ő akarta ezeket megtanulni, de pedig nem is olyan nehezek!
Ma reggel a szabad lábammal mentem suliba, az évzáróra, de a kapuban egy meglepetés várt. Thomas várt ott. Hát amit elmondhatok róla: menő. Évzáró napja, ami azt jelenti, hogy mindenki a suli ünneplőjében van. Huh amikor megláttam azthittem összeesek, de nem, erős maradtam. Az ünneplőnkről azt kell tudni, hogy a fióknak egy fehér ing, fekete öltöny, és a nadrág is fekete. Nekünk lányoknak meg ugyan ez, csak szoknyával, meg rövidújjúval. Ott állt a kapu mellett, és várt. Szerencse, hogy nem igazán szívlelem a magassarkúakat (oké egészen 6 cm-ig tolerálom) és inkább a fekete balerinámat vettem fel. Thomas miután kiléptem a kapun egy rövid csókkal köszöntött, aztán pedig indultunk a suli felé.
     -Gyönyörű vagy.-mondta, és közben megfogta a kezem, és újjait szorosabban kulcsolta az enyémre.
     -Köszönöm.-szóltam lesütött szemmel. Soha nem gondoltam, hogy ezt fogja nekem mondani. Tíz átsírt, átszenvedett hónap után végre eljött ez is.
     -Min filozofálsz?-kérdezte mosolyogva.
     -Semmi érdekesen, csak még álmos vagyok. Kicsit.
     -Kicsit jobban, nem?-kérdezte.
     -Lehet.-mosolyogtam rá.
Hát így mentünk évzáróra. Thomas én én. Egy pár. Róla még azt kell tudni, hogy már okt.2-án töltötte a 16-ot, tehát nagyobb mint én (: Akkor is felköszöntöttem és mégy egy nyomorult köszönömöt se írt. Jaj ): Amikor odaértünk bevágódtunk az utolsó sorba(kettes sorokban kell állni az osztályoknak). Pont So-ék álltak előttünk, úgyhogy mikor észrevett ugrabugráltunk egy sort. Carlos és Tom csak kezet fogtak és egy 'na és ezek a barátnőink' vállrándítással elintéztek mindent. A fiúk ilyenek. Nekik nem kell lelkizni, vagy ugrálni, ők így is megértik egymást. Eleinte nem szimpatizálta Tom Carlos-t, mert Carlos sok baromságot csinált, de mikor Tom szülinapja volt ketten mentek deszkázni, és összebarátkoztak. Azóta el se lehet választani őket. A sztorihoz hozzá tartozik, hogy Carlos 2 (igen kettő) nappal kissebb mint Tom. Fura a sors nem? (: Hát ehez hasonló dolgokon törtem az agyam amikor Sophie meglóbálta előttem a karját.
     -Na benne vagy?-kérdezte.
     -Hogy mi, tessék?-néztem rá.
     -Estére mozi, az!-förmedt rám.-Hát te nem is figyelsz rám?
     -Dehogynem, csak gondolkoztam.Persze, hogy áll a mozi-mosolyogtam rá.-Csak mi ketten?
     -Nem, a fiúk találták ki, és velük.-vigyorgott So.
     -Nekem oké.-bólintottam, és megpróbáltam odafigyelni, mert az oszink éppen osztotta a díjakat. Engem már harmadjára szólítottak. Hoppá... (: Amúgy második tanuló lettem, So meg harmadik. Thomas és Carlos pedig 5. és 6.-ok lettek.
Hazafelé Sophie már bontogatta a könyveit Carlos meg csak fogta  a fejét, hogy 'mi lesz a moziból, ha mi ketten So-val olvasni kezdünk?' erre Tom azt mondta, hogy 'itthon hagynak bennünket'. Persze csak vicceltek. Amikor hazaértem felhívtam anyut, és mondtam, hogy második lettem plusz hogy elmennék moziba délután. Semmi kifogása nem volt ellene. Mivel délre hazaértem gondoltam most 'bevágok egy szundit' de aztán eszembe jutott, hogy kikellene olvasni Az elveszett církálót, de rájöttem, hogy még csak az első 20 oldalt olvastam el, szóval egészen 2-ig olvastam. Nem rossz könyv(:
Most meg leírtam ide ezt az ominózus napot, amikor is az osztálytársaink szembesültek a ténnyel. Thomas és én igenis járunk s szeretjük egymást. Nehéz volt felfogni nekik, és mivel nem tettük ki facebook-on, hogy kapcsolatban sokan nem is értesültek róla. Furcsa, hogy ha mostanában valamit nem 'posztolsz,kommentelsz vagy lájkolsz' az már nem is olyan jó. Egyeseknek. Az emberek kezdenek inkább a tárgyakba beleszeretni, és azokkal kialakítani egy furcsa kapcsolatot. Nem értem meg őket.
Na megyek, mert még takarítok picit, aztán meg folytatom az olvasást. (:
Hope. xx